Szeptember 13-án letöröltem gépeimről minden korábbi operációs rendszert, és feltelepítettem a Windows 8 fejlesztői kiadását. Merész húzás volt, mert ez még nem béta kiadás, tele lehetett volna hibákkal. De nem volt. Az egy hónapos kísérlet a jövőbe repített, mert kiderült, hogy egy korlátolt képességű táblagépen a Windows 8 úgy viselkedik, mint egy rendes asztali gépen. Nem hiányzik sok ahhoz, hogy a tévére kötött mobil legyen a számítógépünk.
Búcsúznom kell a Windows 8-tól, mert a héten megjelenik az Ubuntu új kiadása, amit szintén tesztelni kell, és a Nokiától is érkezett egy Linux-alapú okostelefon, az N9. Sajnálom, hogy ilyen hamar el kell hagynom a Windows 8-at, de úgyis visszatérek rá, amikor kijön a felhasználói szempontból is értékelhető béta verziója. Most még korai ítéletet mondani a készülő rendszer fölött, mert a fejlesztők még ezt-azt elronthatnak rajta, de amit eddig láttam, az nagyon biztató. Egy hónap alatt csak kétszer fagyott le, még az elején, és nem lassult be, pedig telepakoltam rendszerindítást lassító programokkal. Kíméli a memóriát, és kényezteti a szemet.
Az eredetei terveim borultak, mert a tesztelésre befogott netbookról hamar kiderült, hogy azon a Windowsba csak hálni jár a lélek, ráadásul új hardverek érkeztek a szerkesztőségbe, amelyek teljesen megváltoztatták a tesztelés irányát. Jött például egy Samsung Series 9 laptop, az Apple Macbook Air ázsiai kihívója, ami teljesen kikapcsolt állapotból indulva 8 másodperc alatt behozza a jelszókérő ablakot, és 13 másodperc alatt belép a főmenübe. Mindezt úgy, hogy ebben benne van a PIN-kód kézi bepötyögése, és a Samsung spéci indulásgyorsító szoftvere ezen a rendszeren (még) nem tud futni.
Ebben a furcsa hibridben megtaláltam a nekem való kihívást, mert naponta 8-9 órán át dolgoztam és szórakoztam a kétszer 1 gigahertzes AMD C50 processzorral és 2 GB RAM-mal felszerelt gépen, amelynek 1920 x 1080 képpontot kellett kirajzolnia a monitorra. Ennek a kísérletnek az lett az eredménye, hogy megláttam az operációs rendszer jövőjét.
Dupla vagy semmi
Az Acer Iconia Tab W500 gyenge gép, mégis gyorsan elindul rajta a Windows 8. Messze nem olyan fürge, mint a Core i5-tel és 4 gigabájt RAM-mal szerelt Samsung notebook, de a bejelentkezési képernyő ezen is 19 másodperc alatt, a Start menü 29 másodperc alatt betöltődött. Többórás használat után néha akadoztak a programok, de ezt leszámítva kényelmesen lehet rajta dolgozni.
Kőkemény kódolásra és gépigényes grafikusi munkára nem jó ez az eszköz, a hardcore júzerek maradjanak csak a sok százezer forintos asztali gépeiknél, ha teljesítményre vágynak. Egyszerűbb irodai és otthoni feladatokra viszont megfelelt a tablet. Nálam 10-15 böngészőfül volt megnyitva, folyamatosan ment a Google Talk és a zenelejátszó (Zune vagy Last.fm), néha képeket szerkesztettem Gimpben, és alkalmanként a háttérben futott az uTorrent.
Ami igazán elgondolkodtató, hogy ez a tablet nem sokkal erősebb, mint a kétmagos processzorral felszerelt okostelefonok, amilyenek már most is kaphatók (Samsung Galaxy SII, LG Optimus 2X). A mobil eszközök fejlettége közelít a pc felé, és ennek az lesz az eredménye, hogy a technológiára fogékonyak körében két éven belül elkezdődik a régi asztali pc leváltása. Jönnek a négy-öt magos processzorral felszerelt mobilok és táblagépek, és ezek a kütyük úgy lesznek kialakítva, hogy menet közben kíméljék az akkut, de amikor monitorra, egérre és billentyűzetre kötjük őket, akkor kihasználhatják a processzor erejét.
Nagyon jó betekintést ad a hardverek jövőjébe a HWSW összeállítása az idén év végén megérkező ötmagos Tegra 3 processzorról. Ebben lesz egy kis fogyasztású, alacsony órajelű mag, amely a telefonhívások és Facebook-üzenetek fogadását és küldését, a szinkronizációt és a háttérben futó feladatokat kezeli.
A maradék négy mag teljes értékű, és mindig csak annyi áll hadrendbe, amennyire éppen szükség van. Egyszerűbb 2D játékokhoz elég plusz egy mag, a videotelefonálás már két magot igényel (még mindig csak a jelenlegi telefonok fejlettségi szintjénél járunk), viszont a konzoljáték minőségű 3D tartalmak már mind a négy magot kihasználják. Ez már pc szintű processzorerő lesz, és valószínűleg nem menet közben, hanem tévére kötött mobillal fogyasztunk majd nagy felbontású tartalmakat.
Összenő, ami összetartozik
Az okostelefonokkal nagyjából azonos képességű tablet használata után az volt az első gondolatom, hogy hamarosan nem lesz szükség külön Windows és Windows Phone operációs rendszerre. Elég lesz egy rendszer, amely menet közben mobilként, otthon és az irodában számítógépként viselkedik.
A Windows 8 menüjében ugyanolyan izgő-mozgó csempék vannak, mint a Windows Phone 7-en, már csak az hiányzik, hogy az asztali rendszerbe is bekerüljenek a mobilos rendszer extrái. Elvégre a számítógépen is kezelni kell valahogyan a névjegyeket, naptárakat, a közösségi hálózatokat, amit a Windows Phone 7.5 nagyon jól old meg.
A hagyományos pécés környezet nem áll majd a mobilozók útjába, hiszen ezt az általam esztelt Acer tableten is könnyű volt elkerülni. Nem kell rákattintani az Asztalt elindító négyzetre, és akkor marad a mobilos nézet. A gép merevlemezének a mérete sem akadályozhatja a két rendszer összefonódását, a 32 gigabájtos tableten is simán elfért az asztali rendszer. A csúcstelefonokban már most is 32 és 64 gigabájtos háttértár van, és a csipre épülő adattárolók iparága csak most kezd igazán fellendülni. Jönnek a 128 gigabájtos és annál jóval nagyobb XC SD memóriakártyák (a formátum maximuma egy terabájt), illetve egyre olcsóbbak az SSD merevlemezek.
Kevés lenne a 32-128 gigabájt? Adatokat tárolhatunk a felhőben, szervereken. Céges környezetben valószínűleg ez lesz az elterjedtebb, mert a kényes adatokhoz való hozzáférés egyszerűbben szabályozható, és rugalmasan kezelhetők a felhasználók. Személyes adattárolásra pedig ott vannak az akkuról működő, hordozható merevlemezek, amelyek fél-egy terabájttal bővítik bármilyen hordozható eszköz tárkapacitását.
Három csapás
A Microsoft jól felismerte, hogy két teljesen különböző kezelőfelületre van szükség a menet közbeni és az asztali használatnál. Az ízig-vérig szoftveres cég az operációs rendszer szintjén egyesíti a két világot. Ezzel szemben az Apple ereje a márkanevében rejlik, ezen a szinten egyesíti a termékeit – megvan a kétféle operációs rendszere, de a felhasználók ezeket különböző hardvereken szerezhetik meg. A harmadik nagy platformgyártó, a Google a felhőben teremt kapcsolatot a mobilozók és a pc-s júzerek közt.
Nem állítom, hogy a Microsoftnál van a bölcsek köve, de az másnál sincs meg. Ez a három cég – vagy inkább ez a három ideológia – még évtizedeken át versenyezhet egymással.
